Folytatjuk a Fénysulit, mostani számunkban a folyamatos fényű lámpákról lesz szó, ami sok profi fotós nagy kedvence, és a videósok egyetlen mesterséges világítási eszköze. Sokan mondják, hogy a fotósok azért szeretik az állandó fényt, mert látják a világítás eredményét. Mitöbb, néhányan azt is állítják, hogy az ilyen fotósok azért szeretik a folyamatos fényt, mert vakufénnyel nem tudnak fotózni. Ez azonban nem mindig van így. A legprofibb, folyamatos fénnyel dolgozó fotósoktól nem ritkán hallani, hogy szerintük a folyamatos fényű lámpáknak (ezen belül is a hagyományos, filmes világból származó lámpáknak) sokkal szebb, sokkal minőségibb fényük van, mint a vakuknak. Van is benne igazság, bár néha kicsit azért vájtszeműnek kell lenni ahhoz, hogy ezt észrevegyük egy képen. Ellenben a vetett árnyék rendszerint árulkodik. Most hirtelen a múltkori Aurora Firefly teszt jutott eszembe a bábuval. Nézzétek csak az árnyékokat! A rendszervakus felsős sor még istenes, de az alsó sornál a stúdióvakus vetett árnyéknál mintha minden képen dupla árnyékot vetne a bábu:

Egy Fresnel-reflektor által keltett árnyéknál ilyen például nem fordul elő. Többek közt ezért esküsznek a legprofibbak a reflektorokra vakuk helyett. Azon belül is a halogén izzós reflektorokra, ugyanis a napsütésen kívül még mindig a halogén izzók fénye a legegyenletesebb színspektrumú, ellentétben az alább látható cikk-cakkos kompakt fénycsővel, és a valamivel jobb LEDdel. Ez azt mutatja meg, hogy az általuk kibocsájtott fény milyen színekből tevődik össze. Ugyanis az egy dolog, hogy mi a szemünkkel azt fehérnek vagy épp sárgásnak látjuk...

Napfény, LED, halogénizzó és kompakt fénycső színspektruma (Forrás: hoveyelectric.com)

Persze mindennek vannak hátrányai, nem is kicsik, emiatt fordulhat elő, hogy néha még ezeket a profikat is vakuval látjuk dolgozni. Menjünk szépen sorjában:

Meleg lámpák

(nem, nem homoszexuális refikről beszélünk, hanem azokról, amik megégetik a kezed. Angolul picit jobban hangzik: hot lights)

Kezdjük az ősi, Edison-féle technológiával, hiszen ez már több mint másfél évszázada a fotósok szolgálatában áll. Először Julia Margaret Cameron, majd pár évre rá Nadar kezdett el komolyabban műfényt használni a fotográfiához.

A meleg lámpákról tudjuk ugye, hogy a rendelkezésre álló energia egy részét fényként, egy részét hőként adják le. A fényük rendszerint 3200-5600 Kelvin színhőmérséklet közötti, ennél magasabb nem sűrűn, alacsonyabb viszont lehet. Mivel az energia jórészét hőként adják le, ezért nem túl hatékonyan hasznosítják az energiát, és hát mondjuk ki, sok esetben műtermi fűtésre is alkalmasak. A fentiek miatt a fotográfiában (és videózásban is) leginkább használható teljesítmény kb 300, de inkább 600 Wattnál kezdődik, innen megyünk fölfelé, úgymint 1000W, 2000W, 5000W, 10kW, 20kW. A 5-10kW-tól föfelé már komoly filmes kategóriájú lámpákról beszélünk, a 10-20kW-os reflektorok például már ipari áramról működnek, legjobb tudomásom szerint az 5000 Wattos halogén az, ami még 220V-os. Csak érzékeltetés gyanánt: ha egy szobába ablakon keresztül szeretnénk bevilágítani nappal, mintha a nap sütne be, minimum 2000W, de inkább 5000W-os reflektorra lesz szükségünk, hogy elérjük a hatást. Ha külső helyszínen dolgozunk, akkor ezeknél lámpáknál bizony nem elég holmi inverter, ide kőkeményen berregő, motoros generátorok kellenek. Meg markos legények, és masszív, gurulós állványok, mert ezek a lámpák bizony nem kicsik, de legalább nagyon nehezek.

12/18.000W-os ARRI reflektorok (Forrás: cinegear.biz)

Mindezek miatt további jellemzőjük, hogy borzasztó drága a működtetésük, sokat fogyasztanak, mitöbb az izzó egy vagyonba kerül beléjük, és ha mindez nem elegendő, akkor elmondom, hogy ezek az izzók nagyon érzékenyek is. A ki-be kapcsolgatást nem nagyon szeretik (alapvetően 4 órás minimális működési időtartamra tervezik őket), és kikapcsolás után hagyni kell kihűlni, addig nem javallott mozgatni őket, mert egy erősebb behatásra könnyen elszakadhat az izzószál bennük. Bekapcsolásnál is várni kell, míg bemelegednek, mert akkor érik el a normál, üzemi színhőmérsékletüket.

Azt mondtam már, hogy hőt termelnek? :D Nem győzöm hangsúlyozni... A nagy fogyasztás mellett ez a másik dolog, ami miatt kényelmetlen a használatuk. Egy kisebb stúdiót pikk-pakk felfűtenek, még a kisebb 600-1000W-os refik is, ami nyáron elég kellemetlen tud lenni, továbbá ha felmelegedtek már macerás a mozgatásuk. Nyilván a profibb gyártók próbálják megoldani a hőelvezetést, így hozzájuk lehet érni, de tegye fel a kezét az a régi motoros fotós, aki még nem égette meg magát reflektorral, vagy akinek a modellje, stábja, megbízója ne panaszkodott volna még arra, hogy milyen büdös lett a helyiségben, amikor egy hosszabb állás után bekapcsolták a lámpákat (ráég a por, aminek jellegzetes szaga van).

Na ezért van az, hogy a fent említett profik néha mégis inkább vakut használnak pl. külső helyszínen.

Izzótípus szerint

Hagyományos halogén lámpák

Ezek a klasszikus 3200 Kelvin színhőmérsékletű reflektorok. A "háztáji" izzóknál erősebb a fényük, többet is fogyasztanak, viszont jól bírják a strapát, a hosszú távú működtetést, magyarul hosszabb az élettartamuk. A fényerejüket rendszerint nem lehet szabályozni (nem dimmerelhetők), ugyanis ha csökkentjük az üzemi feszültséget, a fényük nem csak gyengébb lesz, de sárgább is, így felborul a színegyensúly. Ehelyett inkább a tárgytól/alanytól való távolsággal, vagy hőálló szürkefólia használatával szokás játszani.

HMI, avagy fémhalogén lámpák

A hagyományos halogén izzók egy továbbfejlesztett változata a HMI izzó. Tulajdonságaiban lényegében megegyezik a normál halogénnel, előnyeként leginkább a napfény-balansz színét szokás emlegetni, vagyis ez a típusú izzó kb 5600 Kelvin színhőmérséklettel világít, ellentétben a normál halogén 3200 Kelvinével, így könnyedén keverhető napfénnyel (míg a normál halogén reflektorokat ilyenkor színfóliázni szokták).

Reflektortípus szerint

Hagyományos tükrös reflektorok

A legegyszerűbb reflektorokat a zseblámpákból már jól ismert tükrös rendszerrel gyártják, ez gyűjti össze a fényüket egy pontba. Jó esetben fókuszálhatók, amit a tükör vagy az izzó mozgatásával lehet elérni. A legtöbb lámpára szerelnek fényterelő lapokat, amivel szabályozni tudjuk hová jusson fény és hová ne.

Hagyományos fókuszálható, állandó fényű lámpa fényterelőkkel

Fresnel reflektorok

Csak a pontosság kedvéért, ejtsd: "freznel" vagy esetleg angolul "fréynel" nagyon rövid "j"-vel a közepén, már-már "frénelnek" ejtik. L-betűvel a végén, tehát nem "frezner", ahogy sokan mondják.
Ez az egyik legnépszerűbb reflektortípus. Odáig ez is stimmel, hogy van benne egy izzó, mögötte pedig egy tükör, aminek a mozgatásával fókuszálni lehet a fényét. Amivel többet tud ez, mint a hagyományos reflektorok, az az izzó elé helyezett ún. Fresnel üveg, ami hasonló nevű feltalálójáról kapta a nevét. A Fresnel üveg célja, hogy a beeső fényt koncentrálja, ezáltal sokkal hatékonyabb, mint egy sima üveg. Eredendően világítótornyokhoz találták ki, de ma már nem csak a fotó/videó reflektorokban találjuk meg, hanem írásvetítők üvegén és napenergiát hasznosító rendszereknél is.

Balra a Fresnel lencse, jobbra a szférikus lencse (Forrás: Wikipedia)

Fresnel lencse működése (Forrás: Wikipedia)

Azon túl, hogy jobban hasznosítja a reflektor fényét, van még egy áldásos tulajdonsága, ami miatt fotósok, videósok nagyon szeretik, ez pedig az alább látható fénye:

Fresnel-fény (Forrás: Profoto)

Láthatjuk milyen szépen, egyenletesen fogy a fény a fénykör közepétől a szélei felé. Ez elég sok világítási trükkre ad lehetőséget.

A világ egyik legnépszerűbb Fresnel-refi gyártója az amerikai német ARRI, szinte minden filmforgatáson ilyen lámpákat találni (ld itt lent, ld fent, harmadik kép a cikkben), 600W-tól 18.000W-ig készítenek lámpákat. Masszívak, kibírják az esőt és jó drágák. Persze a kínaiak lekoppintották már a konstrukciót, de láttam már olyan utánzatot, ahol a kínai épp a lényegre nem figyelt: a fent látható, oldalirányba szépen elfogyó fénybe beletört a fényterelő lapkák foglalata, leárnyékolva a fénykör széleit. Ejnye-bejnye...

Fresnel lencsés reflektor fényterelőkkel

Fényformálás

Ezekre a lámpákra nem igazán gyártanak fényformálókat, egyrészt a méretük, másrészt a brutális hőtermelés miatt. Ha lágyítani akarják a fényüket, pausz- vagy vászonkeretet helyeznek eléjük, amiből létezik különféle vastagságú, attól függően, mennyire szeretnénk lágyítani. Ez tovább bonyolítja a használatukat, mivel ezek a keretek rendszerint nem összehajthatók (vagy ha mégis, szerelni kell őket), így nagy helyet foglalnak, korlátozottan sérülékenyek, továbbá plusz egy (két) állvány kell hozzájuk.

Ha színezni akarjuk a refijeinket, akkor hőálló színfóliát kell használnunk, amit rendszerint a fényterelő lapkára szokás csíptetni. Facsipesszel, mert a műanyag leolvad, a fém meg leégeti az ujjunkat, ha le akarjuk venni. :)

"Napfény" a szobában (Forrás: humidbeings.com)

Kezditek már kapiskálni, miért olyan nagy költségvetésű egy filmforgatás? :)

A következő fénysuliban a hideg lámpákat vesszük górcső alá.